és értelemel fel ékesitetet; lélekböl, csudálatra méltó testböl állasz. az Isten képire teremtetett, és minden teremtett állatok felet valo vagy.
Másodszor gondold meg azt. hogy nem vagy magadnak munkája. mert az lehetetlen dolog. hanem mástol vetted a mi vagy, de kitöl ? hanem attol az ki az eget. és az földet teremtette., azkitöl mindenek erednek. ugyan is ö formálta testedet az anyád méhében és hatalmaságábol teremtette lelkedet, és igy az Isten munkája lévén. az Isten az te attyád. és az földön lévö atyádon kivül vagyon még egy az égben. az kinek mindenel tartozol.
Harmadszor. fontold meg, miért teremtett az Isten. erre vigyáz fiam. mert ugyan is miért és mi végre gondolod hogy az Isten hozot téged az világra.
K. Én eddig azt véltem, hogy azért vagyok ez világon, hogy az gyönyörködtetésben, és kedvem keresésében. éllyek. kinttset és joszágot szerezek., de talam inkáb azért. hogy hirt nevet keresek ?
F. Távul légyen szerelmes fiam ez az gondolat tölled. vagy mi nemes es drága az Isten elöt az te lelked., hogy azt csak illy csekély, es mulando dologra rendelte volna. keserüségre fordul az gyönyörüség. az gazdagság el vész. füstben megyen az nagy hir név. az hoszas életben akarodé tehát vetni boldogságodot. nem gondolkodván az más életröl. ? ha ez ugy van. nem külömböztetel. az oktalan állattól; hát az a nemes lélek. az kit az Isten adot néked,. észel, értelemmel, és akarattal fel ékesitetett, mindennek meg üsmérésére alkalmatosá tett. vallyon nem mutattyaé meg néked, hogy nagyob és fellyeb valo végre teremtettél. ? visgáld meg testednek rendelésit, annak egyenes állását,. fel költ fejedet. és szemeidet az egek nézésére. csak abbol is meg látod hogy nem az földért teremtettél. nem ugy mint az oktalan állatok., kik csak az földre néznek.
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 390)